A félelem rossz érzést kelt bennünk. Ez egy úgynevezett negatív érzelem, amely a valóság és az ismeretlen dolgokról alkotott képzeletünk viszonyát képezi. A tiszta félelem nem jó érzés, de éppen ez a lényege. A félelem azt súgja, hogy próbáljunk meg az azt kiváltó valós vagy vélt helyzetektől menekülni. A félelem évmilliók során fejlődött ki, hogy megvédjen minket a veszélytől. Tehát igen, a félelem egy rossz érzés, de egyben, és talán paradox módon, egy sor kellemes tevékenység és viselkedés motorja is, amelyek inspirálják azt, amit mi rekreációs – szabadidős – félelemnek nevezünk. Ha elkezdjük keresni, sok helyen meg fogjuk találni ezeket „szabadidős” félelmeket.
Már egészen kicsi korunkban szerettük, ha szüleink, valamilyen rejtekhelyről – pl. az ajtó mögül – hirtelen előugorva ránk kiáltanak, hogy aztán nevetve a magasba emeljenek és magukhoz öleljenek. Ahogy egyre idősebbek leszünk, úgy leljük egyre inkább örömünket az üldözéses játékokban, vagy a bújócskázásban. Szörnyekről, boszorkányokról szóló meséket hallgatunk, később pedig olyan számítógépes játékokat játszunk, melyekben zombikra vadászhatunk. Felnőttként is szívesen összejövünk egy horrorfilmes estére, vagy türelmesen sorba állunk a hullámvasút előtt, és a szellemkastély bejáratánál. Valójában a legtöbben sohasem veszítjük el sajátos vonzódásunkat ahhoz, hogy a félelmet használjuk fel a szórakozásunkra. Néha szívesen megnézünk gyilkosságokkal, borzalmakkal és vérrel teli thriller filmeket, vagy sötét bűnügyi híradásokat.
Vajon segíthet-e a horrorisztikus dolgok átélése az agyunknak?
A rekreációs félelem, amely az ijesztő filmek nézéséből, vagy könyvek olvasásából fakad, pszichológiai előnyökkel járhat. A rémisztő dolgokat valójában rossznak tarjuk, de továbbra is olvassuk, nézzük őket, sőt részt is veszünk bennük, persze csak a játék és a látszat nyújtotta biztonságos távolságból, ameddig nincsen valós tétje a dolgoknak.
Hogy miért?
Az egyik hipotézis az, hogy a rekreációs félelem a játékos viselkedés egyik formája, amely széles körben elterjedt az állatvilágban, és mindenhol jelen van az emberekben is. Miközben egy gyermek, vagy akár egy felnőtt játszik, fontos készségeket sajátít el, és stratégiákat dolgoz ki a túléléshez. Amikor játszunk, fontos dolgokat tanulunk meg a fizikai, társadalmi, valamint saját belső világunkról. Mialatt kifejezetten rekreációs félelmet célzó tevékenységeket végzünk, a szabaduló szobáktól a horrorfilmek nézéséig, játszunk a félelemmel, megkérdőjelezzük a korlátainkat, és megismerjük saját fiziológiai és pszichológiai reakcióinkat a stresszre. Más szóval, a rekreációs félelem valójában jót tesz nekünk, a hasznunkra válik.
A rekreációs félelmet egyfajta mentális tornateremnek tekinthetjük, ahol felkészülhetünk arra, hogy igazi veszély esetén hogyan nyomjuk el a félelmünket. Egy kis adag félelem felpörgeti az agyunkat arra a nagy dózis adrenalinra, amelyre szükségünk lesz azokban a szituációkban, melyeket az élet előbb-utóbb elénk sodor.
– progla –
