Kinyitotta a szemét, majd lazán nyújtózott egyet. Az első dolog, amit meglátott, az ágyával szemközti falon egy kép, melyet még az előző este akasztott oda. Enyhe bizsergés futott át a tarkóján és szélesen elmosolyodott. Egy csodálatos napkelte volt, ahol a nap egy fenyvessel borított sziklás hegygerinc mögül bukkan elő. De nem ez keltette benne a boldogság érzését, hanem a felirat ami képen szerepelt. Végül is ezért vette meg.
„Ma van hátralévő életed első napja.”
Igen, valóban ma volt az új életének első napja. Nagyon messzire került régi életétől. Egy kicsit megborzongott, behunyta a szemét és visszagondolt rá. Karen olyan kedvesnek és odaadónak látszott, amikor tíz évvel ezelőtt összeházasodtak, de ez valójában csak álca volt. Egy „igazi hárpia” a legkedvesebb jelző, amit tudott róla mondani, aki csak azért tette keservesen sanyarúvá az életét, mert tudta, hogy sohasem fogja elhagyni. Evant jó katolikusnak nevelték, számára a válás egyszerűen elképzelhetetlen volt. Nem szeghette meg az esküjét. Inkább vállalta a földi poklot, amit nem tartott túl nagy árnak azért, hogy ha eljön az idő, üdvözüljön a túlvilágon.
Halkan kuncogott, miközben tovább feküdt az ágyában, karját a feje alatt összefonva. Karen biztosan nem számított arra, hogy így fogja ott hagyni őt. Őszintén szólva ő sem gondolta volna. Ki gondolná, hogy egy szívroham harmincnyolc évesen fogja megadni neki azt a szabadságot, amelyre mindig is vágyott. A halk kuncogása hangos nevetésre váltott, amikor visszaemlékezett a szörnyű vacsorára és annak végére.
Karen meghívta legjobb barátnőjét, a szemétláda Marie-t és a durva erőszakos férjét Dick-et. Karen sohesem főzött, lusta volt mindenhez. Ehhez is. A házhoz szállított ételt természetesen ő rendelte. Vacsora után szerepjátékot játszottak, ki kellett találni, kinek a karakterét jeleníti meg a játékos. Nos, ez elég rosszul ment, viszont sikerült hamar lerészegedniük. Egyedül Evan maradt józan, talán ezért tűnt olyan rohadt hosszúnak az este. Ahogy vánszorogtak a percek, úgy nőtt benne a feszültség, az idegszálai a pattanás határán táncoltak.
Aztán jött a rémálom. Miközben egy ostoba karaktert igyekezett megformálni, érzett egy szúrást a mellkasában és furcsa zsibbadást a bal karjában. Térdre rogyott, jobb kezét a mellkasára szorította. Elsápadt, kiverte a víz, hányinger kerülgette, de még hallotta Dick részeg találgatását.
– Jack kapitány a „Tengerek farkasai”– ból! Eltaláltam? Elég jól játszod a részeget annak ellenére, hogy absztinens vagy!
Evan körül egyre halványabb lett a külvilág, ahogy a többiek harsány röhögése is.
***
Amikor Evan magához tért, komor arcú orvosok és aggodalmas nővérek vették körül, akik láthatóan meglepetten és hitetlenkedve néztek rá, amit aztán némi megkönnyebbülés követett.
– Hall engem? – kérdezte az egyik orvos.
Evan reszketegen levegőt vett, mielőtt halkan sóhajtott.
– Igen!
Aztán az orvos elmesélte neki, hogyan kapott szívrohamot, és öt teljes percig halott volt, mire sikerült visszahozniuk. Miközben Evan ezt hallgatta, szíve kalapálni kezdett a mellkasában, mintha megerősítené, hogy valóban él, és nagyon izgatott lett. Felemelte a fejét és mélyen az orvos szemébe nézett.
– Meghaltam? Tényleg meghaltam?
– Igen – erősítette meg az orvos. Evan szinte megszédült az örömtől.
– Köszönöm! – mondta olyan széles széles vigyorral, ami teljesen összezavarva az orvosokat.
***
Már a kórteremben volt, amikor felhívta az ügyvédjét és a papot. Amikor Ralph atya megérkezett, Evan elmagyarázta mi történt majd aggódó tekintetét az atyára vetette.
– A fogadalmam úgy szólt, amíg a halál el nem választ… igaz?
– Igen, Evan. Miért? – kérdezte Ralph atya szemöldökét felvonva.
– Mert ez azt jelenti, hogy nem vagyok többé a férje annak a nőnek… meghaltam… amíg a halál el nem választ… fogadalmamat megtartottam – vigyorgott, és szabadabbnak érezte magát, mint valaha.
Ralph atya a hosszú ideig bámult rá, mielőtt Evan megkérdezte volna.
– Ez most így rendben van?
– Evan, nem tudok vitatkozni a logikáddal. De tényleg, én…
– Ez minden, amit tudnom kellett. Köszönöm Atyám! Találkozunk a templomban, amint kiengednek innen.
Most már szabad volt. Ügyvédje szerint a közös vagyont meg kell majd osztani Karennel, mert a törvény szerint életben maradt, ha valóban meghalt volna, a végrendelet értelmében, a felesége az örökös. Ralph atya szerint azonban így rendben van minden, a fogadalmát megtartotta, ami Istennek tetsző, és ez volt a legfontosabb. A közös otthonuk csak maradjon Karené, különben sem vágyott már vissza abba a házba. Amíg a kórházban volt, ügyvédje megszüntette a közös bankszámlát, ami felett a nagylelkűségének és bizalmának köszönhetően a Karen is rendelkezhetett és sűrűn meg is csapolt, így az összes megtakarított pénze ismét csak az övé lett amiből tudott venni egy kis lakást a belvárosban Tegnap elhagyta a kórházat. Útban új otthona felé megvette azt a képet és felakasztotta a falra szemben az ágyával, hogy mindennap lássa, mikor először kinyitja a szemét.
Evan boldogan nevetve feküdt az ágyában. Igen, valóban ma volt hátralévő életének első napja!
– progla –
