Az emberek teljesen kiakadnak, amikor rádöbbennek, hogy rég nem látott barátjuk, iskolatársuk – akit nem tartottak különösebben tehetségesnek – találkozván, elmeséli arra a kérdésedre, hogy „hol dolgozol, mit csinálsz?”, és ő lazán elsorolja, hogy „van egy cégem, egy feldolgozó üzem, és Angliában is van már üzletem, speciális magyar élelmiszeripari termékeket forgalmazok” – és lőn: elsápadunk, mert nem erre voltunk felkészülve! Hiszen ő annak idején alig ütötte meg a négyes átlagot, matekból majdnem megbukott, fizikából folyton pótvizsgázott. Én pedig majdnem mindenből jeles voltam, jó állásom van mnost is, illetve majdnem jó, csak hát a fizetés…
Nem erről álmodtam, az biztos. Kb. arról álmodtam, mint a barátom, aki elmesélte szerényen, nem hivalkodva, hogy ő mire vitte az elmúlt 20 évben.
És itt jön el a döntő pillanat, hogyan reagálunk ezekre az infókra? Mert ez határoz meg minket alapvetően!
Az emberek többsége elsápad, irigykedve méregeti barátját, sőt talán már nem is tartja annak, ellentétben vele, aki továbbra is felnéz Rád, hisz emlékszik még korábbi, fiatal önmagadra, akire éppen Te nem nagyon emlékszel már, akire mások felnéztek!
Bizony, a barátodban megvolt az a plusz, ami esetleg belőled hiányzott: a Szorgalom!
Mert a siker képletében szereplő két tényező: a tehetség, és a szorgalom (vagy legyen kitartás), ennek arányát többnyire rosszul értelmezzük! Azt hisszük legtöbben, hogy mi aztán csudára tehetségesek vagyunk, csak a világ valahogy nem vesz erről tudomást! Sőt – ami a legrosszabb -, a főnököd egyenesen le sem ….ja!
És itt jönnek az önértékelési problémák, mint a sikertelenség legfőbb okai általában.
Mert a siker szorzótényezőinél a szorgalom sokkal többet számít, mint a tehetség!
És igenis, átlagos tehetséggel, de átlagon felüli szorgalommal sokkal többre lehet vinni, mint az egész életünkben dédelgetett tehetségünkkel, amit sohasem mérettünk meg a valóságban, mert féltettük magunkat. Féltünk, hogy összetöri az álmunkat a sikertelenség.
A mi üzletünk éppen azok sikere, akik SZORGALMASAK, és ugyanakkor képesek a legáltalánosabb tudások elsajátításához, nem igényel semmiféle elvont szakmai ismereteket. Az elhatározás, a vehemencia, az áldozatvállalás készsége sokkal többet nyom a latban, mint azt bárki gondolná!
Tehát, egy jó tanács:
Tanulj meg örülni mások sikerének!
Örülj, hogy mások viszonylag kisebb tehetséggel, de nagyon erős kitartással, szorgalommal sikereket érnek el, mert akkor Neked is menni fog, egészen biztos lehetsz benne, hiszen semmi mást nem kell tenned, mint lemásolni mások tevékenységét, vagyis: mások sikerét!
Vélemény, hozzászólás?