A gondolat kb. 5 éve fogalmazódott meg bennem, hogy elindítok egy olyan projektet, ami túlmutat egy általános weboldal határain.
Az ötlet megszületése óta bizony alaposan átalakult maga az internet is, és az én meglátásom szerint inkább elbutultak az emberek, mióta a Facebookot tekintik az internet első számú alkalmazásának, sőt, mára „felnőtt” egy középkorú generáció, amely – informatikai előzmények nélkül – azonnal a Facebookkal kezdte használni az internetet. Ezzel lényegében behatárolódott az ismeretük köre, kevés igazi perspektívát látnak a használat közben. Többnyire arra használják a „Kék Oldalt”, hogy megismételjék mások „okosságait”, vagyis készen kapják nem csak a híreket, hanem az azokhoz kapcsolódó véleményeket is. Sőt, az ismeretségi körük által behatárolva szisztematikusan csakis egyfajta vélemény tükör jelenik meg az üzenőfalán, mivel a „hasonló a hasonlót vonzza” elve alapján eleve el sem olvasnak másféle megközelítést a világ dolgairól.
Ezt én nagyon veszélyes dolognak tartom, mert a végeredménye az lehet, hogy a magasabb tudattal bíró emberek – és azok fogadott trolljai – kisajátították maguknak ezt a publikus felületet, és szinte kizárólagos véleményformálóként vannak jelen a mindennapokban. Ez némely esetben sokkal rosszabb, mint pld. a létezett szocializmus idején volt a híradó, amit nagyon nem kell bemutatni az én korosztályomnak.
A probléma az, hogy manapság épp ezt a jelenséget éljük meg újra, az emberek „meghajolnak” mások agresszív, tolakodó, letaposó trollkodása láttán, és elfogadják valóságnak azt, hogy mindez így van jó, ahogy éppen van…Minden nagyon szép és minden nagyon jó, aki nem ezt mondja, az hazudik, és az bizony Ellenség, tehát el kell pusztítani.
Messze nem politikai meghatározások ezek, inkább egyfajta trend, ami kialakult ebben az új információs világban. Az ember azt hinné, hogy ma már sokkal szabadabbak vagyunk, és közben a szolgaságunk felülmúl minden korábbi állapotot! Kb. 30-40 éve még azt hangoztatták, hogy a kétezres évek elején már robotok dolgoznak helyettünk, és hogy nekünk alig kell majd valamit dolgozni, napi pár órát maximum…
Nézzétek meg, mi lett belőle?
A napi betevőért 12-16 órákat dolgoznak sokan a gyártószalagokon!
De nem ússzák meg az orvosok, pedagógusok, egyéb más, szellemi munkát végzők sem, mert, ismert az egészségügy állapota, nem kell bemutatni. A pedagógusok óraszáma, osztályok összevonása, helyettesítések…A körzeti orvosok elképesztő terheltsége, szintén több körzetet látnak el, többszörösét, mint 30 éve.
Idáig jutottunk, ez lett a világból, amit ígértek nekünk, illetve pontosítsunk: ígértek a szüleinknek, hogy a gyermeküknek (nekünk) majd sokkal jobb lesz!
Láthatjátok, mennyivel lett jobb!
A mai kor szolgasága abban különbözik csak az ókor rabszolgatartó társadalmak szolgaságától, hogy nálunk a rabszolgák magukat etetik, és magukat lakatják!
Senki sem nagyobb szolga annál, mint aki szabadnak hiszi magát, miközben ezer béklyóval van láncolva a munkájához!
Sokat, nagyon sokat rágódtam ezeken a dolgokon, próbálkoztam sok mindennel, többék-kevésbé függetlenítettem magam a „hivatalos” közeg által rám kényszerített akarattól, és így sikerült egyáltalán fennmaradni a habok tetején.
De nem lehet életem végéig minden nap a nulláról indulva dolgozni, pedig sokaknak ez jut osztályrészül, és bizony lássuk be, hogy a Rendszer – nevezzük csak Mátrixnak – erre van kalibrálva. Neked, barátom, ennyi jut, hogy reggel bemégy a munkahelyre, és majd a főnök megmondja, hogy mikor mehetsz haza!
Hol marad az egyén?
Hol marad az életed, az álmaid?
Miféle dolog az, hogy neked, nekünk kötelező odaadni másoknak az életünk egyharmadát, csak úgy, azért, hogy ehessünk, és hogy fizethessük a számlákat? Minek neveznéd ezt, ha nem kényszermunkának, úgy, hogy nem vagy elítélt, nem öltél embert, nem raboltál bankot – ha ezt tetted volna, már rég lejárt volna a büntetésed, és élnél mint hal a vízben, vagy mint egy közpénztolvaj Baliban…
A Te szolgaságod tehát örökkévaló, sohasem telik le, nincs vége, és ezt most már naponta a szemedbe is vágják a fizetett trollok, hogy „75 év a nyugdíjkorhatár” – azért, hogy szokja a szemed, hogy ha tényleg ezt fogják mondani, már elő legyen készítve a gyomrod az „információ” befogadására…
Így működik a mai média trollok által uralt világa.
Én azt szeretném, ha létezne másféle közösség, az embereknek egy viszonylag szűk, de minőségi csoportja, akik megtagadják a vegetációnak ezt a formáját! Aki ma is könyveket olvasnak esténként, akik sakkoznak a barátaikkal, akik elbeszélgetnek egy túrázásról a Bakonyban, vagy épp egy színházi előadásról, vagy egyéb bemutatóról. Ne adj Isten, egy versről, egy dalról…
Ehelyett van a Nótatévé, mosóporostévé, ilyen-olyan sorozatos csatornák, mindegy, csak a saját agyad legyen kikapcsolva! És amikor szükséged lenne már, már nem is tudsz róla, hogy most neked dolgod lenne az agyaddal, mert épp lopnak tőled, de már nem is fogod fel a valóságot…
Ez volt a cél.
Tehát, kell egy hely, egy Sziget, ami a miénk! Azoké, akik még nem szűntünk meg annak lenni, akik voltunk régen, amikor pedig nagyon törekedtek arra, hogy mások mantráit nyomjuk. De mi ellenálltunk, és most is ellenállunk, nekünk még az a bizonyos jó értelemben vett egónk van, amit mi építettünk fel magunknak sok-sok tanulás, olvasás, jó társasági kapcsolatok, közösségi élet árán.
Tehát, vissza a fő témához: mi is lenne az a bizonyos Sziget?
TE magad, én, és a többiek mind, önmagunk, egy-egy Ember Sziget, akikhez kiköthetnek mások, akik hasonlóan gondolkodnak. Mi nem azt nézzük, ami szétválaszthat minket, hanem ami összeköt: a pozitív gondolatok sokasága, az építkezés, és nem a rombolás. A szeretet, és nem a gyűlölet. Hogy másokon segíteni, és nem gáncsolni, legalább tudva, hogy úgyis azt kapjuk vissza másoktól! Ne azt tanuld meg, hogyan kell gyűlölni, eltaposni a legvédtelenebb embertársaid, vagy épp állataid! Légy olyan Sziget, ahol biztosak lehetnek a Hozzád csatlakozók, hogy a lehető legjobb helyet vetette partra őket az Élet sodrása, amikor Rád talált!
Mert TE magad is egy ilyen Sziget vagy!