Kezdőlap » Tarts velem, és legyen saját Szigeted!

Tarts velem, és legyen saját Szigeted!

by Szigetem Admin

A mai kor egyik rákfenéje, hogy az embereket elidegenítették egymástól. A Mindenható Állam(ok) igyekszik egyfajta hermetikus burokban tartani a polgárait, “felülről” bombázva ún. hírekkel, információkkal, amelyeket ingyen megkaphat (mekkora szerencse), te ott erre az ingyen hírekre, jótanácsokra vagy befizetve születésed jogán. Ez kb. annyit is ér, mint egy ingyenes szórólap.

Elidegenítik a gyermeket a szülőktől már kétéves kortól. Aztán férjt a feleségtől, fiút a lánytól, 30-40 éves barátsággal bíró felnőtt embereket egymástól, mert ilyen vagy olyan a világnézete (ami most derült ki véletlenül az utóbbi 10 évben).

A nyugdíjast elidegenítik az aktívan dolgozó fiától, a fiút az apjától. Az unokát a nagypapától, és persze a “Nagyitól”, épp attól, akitől talán a legtöbbet kaphatna az élettől szeretetben és tudásban is…De a Mindenható Állam gondoskodott arról, hogy ez már ne történhessen meg soha többé, majd ők ott fenn megmondják, hogy te miféle erőforrás legyél. Mert ha a nagyira vagy a papára hallgatsz, akkor esetleg megvan az esély arra, hogy később, felnőtt fejjel a családodhoz fogsz kötődni inkább, mint egy nagy multicég vagy egy hivatal “csapatához”.

Én még tanultam anno, jó 45-50 évvel ezelőtt, hogy a társadalom legkisebb egysége a Család.

A Család ugyanaz a társadalomnak, mint az ember számára a sejtek. A sejt a legkisebb, még élő egysége a szervezetünknek, és a sejtek milyensége határozza meg létezésünk alapjait. Ezeknek van konkrét egészségügyi vonatkozása is, olvashatsz ill. hallhatsz erről a témáról sokat, ha velünk tartasz!

Szóval: aki magát a Családot támadja, az az egész társadalmat támadja!

Márpedig az önálló tudat nélkül nevelkedett gyermek nem lesz családhoz kötődő érzelmileg. Ők a kulcsa mindennek, ők az Alfa és az Omega: a gyermek, ill. az, hogy ki és hogyan neveli őt!

Manapság sokat hallani az ún. gyermekkori programozás erejéről, sokan felismerték ennek jelentőségét. Többek között azt, hogy a gyermek élete első hét évében megkapja azokat a programokat a tudatalatti énjébe, amit később már nem, vagy csak iszonyatos szisztematikus munkával lehet “felülírni”, és ez már nagyon elvont tudományos kérdés, vannak, akik erre a témára szakosodva klinikán dolgoznak lényegében emberek megmentésén, a tudatuk “átprogramozása” – pontosabban: a tudatuk felszabadítása által.

Azt tudnod kell, hogy életed során a tudatos elméd  – az, ami az elülső homloklebenyedben van – határozza meg a mindenkori tudatos gondolkodásodat, azt, hogy egy konkrét helyzetben, témában miként is hogyan döntesz a valóságban. Ez a tudat mérlegel, számol, és az aktuális körülményeknek megfelelő döntéseket képes hozni, de ez a tudat az emberi agy kapacitásának alig néhány százaléka, és ezért borzasztó lassú, rossz hatékonysággal dolgozik. Ez a tudatos elme nincs felprogramozva mint a tudatalattink, ez a tudatos elme mindig új gondolatokat alkot meg, és aszerint cselekszel. Lényegében ez különböztet meg másoktól. Mert a tudatalattid – amely az összes kapacitásod 95 %-a, az már fel van programozva: az iskolákban, előtte óvodában, bizony, hétéves korodra beléd van ültetve az a “tudáshalmaz”, és azok a motoros funkciók, amelyek meghatározzák mindennapi viselkedésedet. A viszonyodat a családoddal, azt, hogy mennyire kötődsz érzelmileg a családodhoz, vagy épp ennek hiánya, szélsőséges esetekben a rossz szociális környezet hatására lesznek szociopaták, bűnözők, neonácik stb.. A gyermekkori traumák visszafordíthatatlan sérüléseket okoznak sokszor, és csak nagyon hosszú, és főleg nagyon türelmes gondoskodással lehet visszahozni egy szeretetteljes közegbe őket.

Fontos lehet tehát az, hogy a mai társadalmunkban vannak-e ilyen emberszigetek, ilyen közösségek, amelyek képesek a magukra hagyott emberek tudatalattijának az újra formázásában a már felnőtt, családos embereknek a segítségére lenni.

Fontos továbbá, hogy először maga az egyén, az ember érezzen egyfajta belső késztetést, legyen igénye arra, hogy visszanyerje a saját, szűz, hófehér, vele született tudatalatti elméjének az újraépítésén, újra programozásán a kontrollt, és zárja ki az ártó, külső szándékokat.

Mi itt, a kis közösségünkben “csak” annyit tehetünk értük – érted, hogy felébresszük benned ezt a vágyat, hogy érlelődjön meg a felismerés, hogy mennyire vagy ura a saját létednek!

Látnod kell, hogy a mai társadalmak vezetői mennyire szervezetten, tudatos tervezések által vezérelve támadják folyamatosan az emberek – egyének autonómiáját, és úgy általában a szabad gondolkodást, és főleg a szabad akaratod általi cselekvést! Lényegében véve ma ugyanolyan rabszolga vagy, mint az ókorban volt szokás, csak most senki sem gondoskodik rólad, nem etetnek, és nem fizetik a szállásodat. Sőt, egyenesen odáig jutottunk, hogy ezek a “vezetők”, akik valahol láthatatlanul irányítják az egész civilizációnkat, lényegében elkezdték a háttérben az emberek bizonyos csoportjainak a konkrét likvidálását. Elsődleges cél volt a korábbi, jóléti társadalmakban felnevelkedett, mára idős emberek egészségügyi ellátásának a megroppantása, lényegében a fizikai megsemmisítése. Ez a mai társadalom ugyanis már képtelen kitermelni az idősek ellátását, egyszerűen nem tudja, és nem is akarja “beárazni” a mindennapi fogyasztási termékekbe a nyugdíjasok, krónikus betegek, egyéb, szociálisan ellátott csoportok költségeit. Egyfajta közellenséget kreáltak belőlük, hogy a társadalmak még produktív elemei már ne úgy tekintsenek rájuk (ránk) mint szülőkre, nagypapákra, nagymamákra, hanem egyszerűen csak “nyuggerekre”, akik munka nélkül kapják a “nagy lét”. Ez a fajta érzelemmentes elidegenítési modell mára általánossá vált, és mélyen beivódott a köztudatba, és jól megágyazott annak a szisztematikus, a legsötétebb náci korszakot idéző cselekménysorozatnak, amelyek a szemünk előtt zajlottak a társadalom legkisebb ellenállása nélkül. Elment szép csendben egy komplett generáció, senkinek nem tűnt fel, senki nem háborgott, és vártuk, hogy jobb legyen, ill. minden úgy, mint régen volt..Nagyszülők, öreg tanáraink, színészek, ismert zenészek, sportolók, akik életünk meghatározó személyiségei voltak; osztályfőnökeink, régi szaktársaink, bajtársaink, utcabeli barátaink és barátnőink, elment egy egész nemzedék alig néhány hónap alatt..

Aztán jött a legújabb támadás ezen csoport ellen, szépen beütemezve, egyetlen hónapot sem hagyva levegővételnek: a tudatos, és tervezett infláció. Ez a leghatékonyabb módja a szociális ellátások “elégetésére”, egyfajta indirekt megvonás. Ne feledd: a 30-as és 40-es évek náci munkatáborai, vagy inkább megsemmisítő táborai, és a háborút követő internáló táborok is mind ezzel az elsődleges céllal jöttek létre, hogy a lassú, kalóriamegvonáson alapuló fizikai megsemmisítést hajtsa végre “a nemkívánatos elemeken”. Minden kornak megvannak ezek az “elemek”, most a “nyuggerek” váltak a célponttá. Lásd, és vedd észre, hogy a munkabérek egyszerre, egyidőben kilőttek, ahogy az árak berobbantak, ma már több százezer forintért sem kapni egyszerű raktári dolgozót, ami néhány éve elképzelhetetlen volt! És lásd, a másfél százalékos “nyugdíjkorrekciót”, ugye?

Vedd észre: állandóan szembejönnek a reklámok, amelyeken nyugdíjas korú alkalmazottakat keresnek, persze főleg a komolyabb képesítést nem igénylő, egyszerű fizikai munkákra, amelyet a (még) cselekvőképes, produktív munkaerő szó nélkül otthagyott, mert neki nem nyugdíj kiegészítésre van szüksége, hanem tisztességes bérre, amit főleg a nyugat-európai országokban kaphat meg. Ez a jelenség (nyugdíjas foglalkoztatás) felhívások, reklámok szinte azonos időpontban jelentek meg, mint a szuperinfláció az üzletekben, az egybeesés több, mint szembeötlő, mivel elsősorban a napi fogyasztási cikkek, élelmiszerek árai robbantak, láss csodát, épp amik a nyugdíjasok “vásárlói kosarát” teszik ki jórészt.

Először tehát leamortizálták az amúgy is szánalmas nyugdíjakat, aztán pedig ha a nyugdíjas még képes mozogni önállóan, járókeret nélkül, és esetleg nem akar a télen megfagyni, akkor muszáj elmennie a legkisebb bérért is dolgozni…

Nem szándékozom most tovább elemezni a jelen gazdasági és össztársadalmi folyamatokat, nem ez a célom, csak megpróbálom elhelyezni benne a mai embert. Vedd észre, hogy mennyire közel vagy ahhoz a korhoz, hogy ha már kikoptál az aktív státuszból, vagy egyszerűen munkaképtelenné váltál, azonnal sorsodra hagy a társadalom, és nem kapsz segítséget, még megértést sem, sokkal inkább kapsz megvetést, kirekesztést. Mindezt azért, mert egy egészségben megromlott ember, vagy épp egy nyugdíjas semmilyen érdekérvényesítő képességgel nem rendelkezik, és a társadalmak vezetői büntetlenül megtehetik vele – velük azt, amit meg is tesz nap mint nap!

Látnod kell, hogy megkerülhetetlenné válik életed egyik legmeghatározóbb cselekedete: az, hogy tudatosítod magadban ezt a felismerést, hogy átláss ezen a szövevényes káoszon, lásd a réseket, a réseken át az arcokat, akik ott lapulnak, és dörzsölik a tenyerüket közben. Neked tudnod kell, hogy ez történik ma, és többé-kevésbé (inkább kevésbé) történt a múltban is, mindig, mert ilyen az emberi természet! 

Ezért ezentúl, hogy felismerted, észreveszetted, értelmezted a dolgokat, nincs semmiféle mentséged tovább a cselekvés elodázására, még ha magyarázatokat tudsz is kreálni hozzá, akkor sem. Olyan dolgok – események sora közelítenek felénk, amikről még most nem is tudhatunk, éppúgy nem, mint ahogy nem sejtettük a kovidot sem, és az azt követő árrobbanást sem, mert ezek ép gondolkodás mellett nem felfogható dolgok! De épp ezek az események tanítottak meg mindenkit arra, hogy ezentúl tényleg, de tényleg bármi megtörténhet, bármit megtehetnek velünk, és szeretteinkkel, és nekünk kell hogy legyen egy feltörhetetlen védelem, egyfajta bástya az ő védelmükre, és a miénkre is..Mert az én rémálmom az, hogy egyszer majd jön a gyermekem, vagy majd az unokám, és azt mondja, hogy segítségre lenne szüksége, mert hirtelen ez meg az a kiadása van..Olyan globális szegénység közelít az emberekhez, amit úgy jó 60 éve egyszer már magunk mögött hagytunk! És tudnod kell, hogy ez ellen az egyetlen védelem az, ha a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban, tudatosan felépítsd ezt a bástyádat, és láss hozzá mielőbb!

 

— Szigetem.hu —

 

related posts

Leave a Comment