Thriller vagy horror? Mi a különbség köztük?
Gyakori, hogy az olvasók összetévesztik egymással a thrillert és a horrort. Bár sok tekintetben van átfedés köztük, nem ugyanarról a műfajról beszélünk. Mindkettő irodalmi műfaj, ahol központi szerepet játszik olyan erős érzelmek kiváltása az olvasóban vagy a nézőben, mint a félelem, szorongás, feszültség, és az izgalom.
A thriller neve az angol „thrill” szóból származik, ami borzongást jelent. Ennek megfelelően az ismeretlentől való félelmet, azt az archetipikus élményt idézi fel, mely az ősidőktől kezdve hat az emberre. Többnyire igaz a műfaj szereplőire, hogy megéreznek egy bizonyos bajt, mely fenyegeti őket, de sokáig nem szembesülnek azzal – ahogy a néző vagy olvasó sem –, ezzel jön létre a kívánt feszültség, izgalom a nézőben. A thriller inkább feszültségkeltő alkotás, a horror meg a vizuális kegyetlenségre helyezi a hangsúlyt. A jó thriller feszült, komolyan veszi magát, izgalmas, hangulatos és a története valamilyen nem várt vagy éppen elkerülhetetlen végkifejlet felé halad.
A thrillerek legfőbb sajátossága, hogy az egyik legalapvetőbb emberi érzelemre, a félelemre alapoznak. A félelem egy alapvető érzelem, amely már a törzsfejlődés korai szakaszaiban is megjelent és befolyásolta a viselkedést. A szerepe leginkább abban rejlik, hogy megóvja az egyént a veszélytől és a haláltól. Többnyire igaz a műfaj szereplőire, hogy valamilyen veszélybe keverednek, megéreznek egy bizonyos bajt, ami fenyegeti őket. Sokáig ez nem egyértelmű a történet elején, sem a szereplőnek, sem pedig a nézőnek, így jön létre az a fajta feszültség és izgalom, ami hosszasan fenntartja az érdeklődést.
A thriller az egyik legerőteljesebb műfaj mind közül, ugyanis úgy képes felrázni a közönséget, miközben a legerősebb érzelmi reakciókat váltja ki, hogy nem válik közönségessé, hanem mindvégig elegáns és titokzatos marad. A közönség érzelmeinek széles skáláján képes játszani, mialatt előhozza azokat az érzéseket és gondolatokat, melyeket az olvasók, nézők nem akarnak megtapasztalni valójában a saját mindennapi életükben. Jogos kérdés lehet, hogy miért is vágyik erre bárki. Mivel a thrillerek legtöbbször kitalált történeteken alapulnak, és elsődleges céljuk a borzongatás, a szórakoztatás, nem jelentenek valódi veszélyt senkire. Felpezsdítenek, semmint fenyegetnek, és felejthetetlen élményeket nyújtanak a műfaj rajongóinak, ezért is olyan szerethetők.
A félelem motívuma, mely az egyik legerősebb ősi ösztön, mind a thriller, mind pedig a horror esetében igen hangsúlyos, azonban nem ugyanolyan mértékben építkeznek rá. A horror műfaj sokkal inkább szól arról, hogy az alkotók véres, brutális, erőszakos jelenetek ábrázolásával megrémítsék a közönséget, sokkolják a nézőket, olvasókat, és undort keltsenek. A horrorban nagyon gyakran fordulnak elő természetfeletti lények is, zombik, vámpírok, űrlények, és más szörnyek, amik csupán a képzelet szüleményei, és nem jelentenek valós veszélyt senkire. Ezzel szemben a thriller sokkal kifinomultabban, rejtélyesebben jut el a vérfagyasztó események és titkok feltáráshoz, kevésbé építkezik a fiktív lényekre. Nem szentel olyan nagy figyelmet a látványos véres jeleneteknek, melyek jellemezően a mozifilmek képernyőiről sem hiányoznak, és inkább a lélek deformitásával, az emberi psziché abnormalitásával, és fontosabb társadalmi kérdések boncolgatásával foglalkozik, melyek nem csupán az egyén életét, de a környezetét is befolyásolják.
Tipikus horror történet az, hogy a fiatalok démonokat idéznek, egy embert megszáll egy gonosz szellem, zombik szabadulnak el egy félresikerült biológiai kísérlet miatt, vagy megjelenik a láncfűrészes, baltás gyilkos, aki egy gyermekkori sérelem miatt szeretne mindenki megölni, aki csak az útjába kerül. A thriller témái között inkább olyasmik fordulnak elő, hogy elrabolnak valakit, megkínozzák, de aztán az illető a saját erejéből kiszabadul a szorult helyzetből, fényt derítenek valamilyen rejtélyre, ami rettegésben tartja egy település lakóit, vagy előkerül egy kannibál, egy pszichopata, aki gyakran veszélyes sorozatgyilkos egy egyszerű hétköznapi ember személyében.
– progla –
