Nevem Dóka Sándor. Elmúltam 60 éves, amikor ezt az oldalt létrehoztam.
A foglalkozásomat leginkább így írnám le: hivatásos túlélő. Ha sokáig velünk tartasz, meg fogod érteni, miért írom ezt.
Lassan már 25 éve dolgozom valamilyen formában a web különböző szakterületein, de van “rendes”, civil munkám is, amit most nem tartok fontosnak ide leírni.
Kedvenc területem az ehhez a platformhoz kapcsolódó internetes alkalmazások készítése, és használata – főleg ez utóbbi, mert ez lenne a végső cél, hogy az internet adta lehetőségeket kihasználva plusz jövedelemre tegyünk szert. Ma már nem dolgozom egy konkrét cégnek mint korábban, hanem teljesen önállóan, magam választom ki a lehetőségeket, keresem azokat a „réseket”, melyeket mások nem vesznek észre.
Igen, az internetezők 99 %-a nem arra használja a netet, amire való, hanem játszik vele, mint egy gyermek, és közben panaszkodik, hogy erre nincs pénze meg arra nincs pénze.
Az internet legfőbb ereje pedig a kapcsolatok kiépítése, egyfajta élő háló kialakítása, ahol az emberek per-tu-per kommunikálnak, megosztják gondolataikat, és egymástól (!) lehetőségeket kapnak egy másik, jövedelmezőbb munkához, egy klasszissal jobb, tartalmasabb életformához!
Mára szinte mindenki megtanulta, hogy hogyan lehet vásárolni online, mert ott a Visa, ugyebár, és másnap már csenget is a postás, hála a logisztikának, és az internet adta lehetőségeknek!
Viszont sokan, nagyon sokan érdekes módon épp a saját megélhetésüket nem tudják megoldani az internet segítségével sem, mert leginkább az üzlet „másik oldalát”, a fogyasztói oldalt töltik meg, mások anyagi helyzetét segítik ezzel, nem gondolva arra, hogy akár ők maguk is lehetnek az üzletet kínálók közül!
Én ez utóbbit javasolom Neked, mert ha szerénytelenül is hangzik, teljes felelősséggel ki merem jelenteni, hogy én kb. 20 éve élek a nyílt piacról, ismerem szinte a magyarországi kezdetektől a neten való megjelenés (majdnem) minden formáját. Ráadásul úgy, hogy készítem is a netet, nem csak használom, tehát „belülről” is látom a dolgokat.
Viszont nem akarok már másokat gyarapítani, mások agyrém, világmegváltó ötleteit megvalósítani – még ha megfizetik is, akkor sem -, ellenben szisztematikusan keresem azt a lehetőséget, amely szakmai pályafutásom vége felé lényegében egyfajta „nyugdíjas hely” lehet, ahol kizárólag saját magam hasznára alkalmazom azt a tudáshalmazt, amely összegyűlt az évek során.
Ezt a tudáshalmazt viszont megosztom azokkal, akik velem tartanak:
- akik elmúltak már jellemzően 40, 45, 50, vagy akár 55 és 60 évesek,
- ennél fiatalabbaknak is,
- akikre mások (ún. munkaadók) ráolvassák, hogy öreg vagy már,
- akik elhiszik magukról ezeket, de senki sem bátorítja, hogy bizonyítson,
- akikről lényegében lemondott a társadalom, nem érdekli az a sokszor páratlan tudás, és tapasztalat, amit Te és mások felhalmoztatok több évtized alatt,
- és akik valóban változtatni szeretnének ezen a helyzeten, és főleg:
- akik érdemesek rá, és
- akik alkalmasak az új tudásanyag befogadására.
— Szigetem.hu – mi nem gyógyítunk, hanem gyógyulunk! –